Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyelném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímtelen, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dült. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Karinthy Frigyes Egyszerűség Előszó Moslék-ország Kölcsey Ferenc Himnusz Kosztolányi Dezső Hajnali részegség Halotti beszéd Téli alkony Móra Ferenc A didergő király Csalimese Móritz Mátyás A csillagokhoz Petőfi Sándor Csokonai Fa leszek, ha... Füstbement terv Nemzeti dal Szeptember végén Szakács Eszeter Holt nyelven Tass Marianne Ideál Séták Tompa Mihály A gólyához Tóth János Ősz lép a tájra Sorsok Verseghy Ferenc Az igaz bölcs Vörösmarty Mihály A vén cigány Szózat